Ma egész könnyű napom volt. Családlátogatáson voltam az egyik "betegem" szüleinél, aki öngyilkosságot akart elkövetni. A lány semmit sem mond a szüleinek arról,hogy mi volt a kiváltó ok, csak annyit, hogy nem bírta tovább. A szülők pedig mit tesznek? Magukat hibáztatják. Kisírt szemek.. összetört szülők, borzalmas látványt nyújtottak.. és csak nem is tudják, hogy nem tehetnek semmiről, mert az egész egy fiú miatt volt. Én nem mondhatok nekik semmit, a lánynak kell megnyílnia.. 

Főzök valami könnyebb vacsorát és később még írok.

2. nap. 10 dolog amit kedvelsz, 10 amit nem.

10 dolog, amit kedvelek.

1. Művészetek.
2. Különleges állatok.
3. Katarzis átélése, egy film végén.
4. Munkaszüneti napok.
5. Egész nap sorozatokat nézni.
6. Barátokkal állatkodni és élvezni az életet.
7. Kedvelném, ha saját lakásom lenne... 
8. Téli tájat nézni, forrócsokival a kezemben, szigorúan csak házból!
9. Nyári záport elkapni. 
10. Villámlás és nagy viharok.

10 dolog, amit nem kedvelek.

1. Bunkó emberek. 
2. Öregnénik és gyerekek vergődése buszon/vonaton. 
3. Albérlet hátrányai.. 
4. Pókok és kullancsok. 
5. Ha reggel felkelek és rájövök, hogy elfogyott a cigim. 
6. Ha valaki elveszi a takarómat, alvás közben!! (ölni is képes lennék)
7. Swag, yolo, páva és hasonló állatságokat.. 
8. Facebook és egyéb divat oldalak. 
9. Gusztustalan dolgokról való társalgást evés közben
10. Ha valamit nagyon megakarok magyarázni és már kézzel-lábbal mutogatok, mire egy oltári nagy baromság születik belőle és a barátaim kinevetnek.. szörnyen rosszul tud esni, hiszen én próbálkoztam! :)

Mindig is kiakartam próbálni a havi kihívásokat, de általában bebuktam, legyen szó tornáról, lélektanról, filmekről. sosem vittem végig, ezt most megpróbálom.

1. nap. Néhány információ rólad. 

Nos, mint írtam bőven elmúltam nagykorú. Pszichológus vagyok, már túl vagyok a diplomán és gőzerővel hallgatom az emberek problémáit. Nem akartam soha, ezt az utat választani, de sajnos ez lett színmávészeti iskolába jelentkeztem de a felvételi borzalmas nehéz volt és (bár tudtam, hogy lehetetlensé bekerülni) nem kerültem be. Második helyen volt a pszichológusi, ahová felvettek. Nem rossz ágazat, szeretem csinálni, halálra nem dolgozom magam, inkább lelkileg terhelő. Albérletben lakom és lakótársam is van, nem vagyunk nagy barátnők, de egész jól kijövünk egymással. Építgetem a "karrierem", az életem és igyekszem nem szemet hunyni az apróbb örömök felett. :)

Mi mást tudnék csinálni, ilyen kései órákban, mint sem arról regélni, milyen rossz is nekem. Egész nap munkámból adódóan hallgatom rengeteg ember, sok-sok problémáját, miközben ők ecsetelik házasságuk -  életük legapróbb részleteit, addig én hűségesen bólogatással jelzem, hogy "figyelek". Rengeteg, olyan ember van, akik azért jönnek hozzám, mert én vagyok a hivatalosan kirendelt pszichológus, sokan pedig azért, mert az előbb leírtak ajánlottak engem. Nagyon sok ember piti problémákkal jelentkezik az irodámban, sokan párkapcsolati tréningnek veszik az egészet és sokan azt hiszit, hogy ettől könnyebb lesz, ha van valaki akinek kiteregethetik a szennyest. 

Nincs, olyan hét, hogy ne akadna egy páros, akik elhidegültek egymástól és nem működik közöttük az a bizonyos szexuális vonzalom. Legújabb vírus pedig a fiatalok között terjed, még pedig az öngyilkosság. Jelenleg négy ilyen személlyel foglalkozom és 14-16 éves korosztály, az indokok pedig nevetségesek. Szerelmi bánat, kiközösítés, mert nem elég divatos... Istenem. Nem fogom részletezni a dolgokat, mert tilos és mert nem tehetem és mert alap titoktartás kötelez na meg emberileg is szemét dolog lenne. A legszörnyűbb az egészben, hogy nem mondhatom nekik, amit igazán szeretnék. Szerelmi bánatra: "Istenem annyira buta vagy ilyen fiatalon, hogy a fenébe lehet ennyi eszed? Lesz még sokkal nagyobb csalódások és lesz még, olyan is amikor majd két gyerekkel fognak elhagyni (na jó ne legyen, de lehetne is akár) és ilyen fiatalon eldobni az életed egy pasiért?" Nem értem a tiniket.. 

Rendben, nem kell nyafognom.. én választottam ezt a pályát. A legjobb az egészben, amikor "haza" érek az albérletembe, amit közösen bérlünk egy lánnyal és még az ő hisztériáját is el kell viselnem. Nagyon aranyos tud lenni, ha akar és segít a takarításban is, de ha hajnalban felkelek, mert ki kell mennem, akkor hiszti van, mert minden apró neszre felkel nenennene.. Hiányzik az életem abban a pici falusi házikóban, ahol kezdtem az egész pályám.

Egyszerű designnak csúfolt kinézet, egyszerű css kód, ezekkel az adottságokkal kel életre az oldal, egy bloggernek nevezett író kezében. Nem akarok luxusportált létrehozni, meseszép csilivilli kinézettel, glitteres összevissza giffelt képekkel, nekem csak egy hely kell, ahol írhatok. Nem szeretnék sok mindent elárulni magamról, koromról éppen annyit, hogy már bőven nagykorú vagyok, imádom a franciát, de nem volt lehetőségem tanulni, így filmekből, idezetkből átvett kifejezéseket tudok csak. Rajongok  a német nyelvért, mert bármilyen undorítónak is tűnik sok ember fülének, meg van a maga különlegessége. Utálom a tejet, a bolti zacsis kakaót és a forrócsokit viszont nagyon imádom. Metál, metál, metál mindenek felett, legkedvencebb Bodom <3 

Enyhe ember utálatom van, főleg buszon és vonatokon jön elő, vagy éppen az utcán, néha nagyon magamnak való vagyok, de koncertektől még ez sem tántoríthat el.